Jóslás Online - Kluták Rozi Birodalma
Magyar Spirituális Okkult szövetség Főpapnője, Varázslónő, Paranormál Jósnő
www.joslas.biz
Csillagjóslás és Asztrológia - III. rész
Kérjen időpontot! Hívjon bizalommal: +36 30 536 3413 / +36 20 365 5211
A csillagjóslás a keresztény középkorban már nem volt egységes megítélésű. Habár túlságosan sok eleme nőtt egybe a keresztény vallással, mégis voltak korszakok mikor szembetalálkozott a két ideológia. Sok középkori gondolkodó azonban úgy vélte, hogy az asztrológiai és a kereszténység elvei összeegyeztethetők. Az asztrológia egyik legerősebb védelmezője Roger Bacon (1214-1292) filozófus, természettudós volt, aki a természettudományban felismert kísérleti módszer jelentőségét felismervén, a csillagfejtést is kutatásokra szerette volna alapozni. Véleménye szerint, az emberi akarat viszont szabad a csillagok csak a sors tendenciáit szabják ki. A XV-XVI. században újra egyre nagyobb teret kap az asztrológia. A pápák közül is sokan támogatták, illetve maguk is behatóan foglalkoztak e tudományággal. Több európai egyetemen még tanszéket is kapott. A reneszánsz sok kiváló asztrológusa késztette csodálatra kortársakat a jövő eseményeinek pontos kiszámításával. Regiomontanus (1436-1476) pl. kiszámolta előre a francia forradalom idejét és történéseit. Mátyás királyunk meghívta udvarába és - állítólag a királyt ismeretlen betegségéből meggyógyítván - udvari asztrológusává tette. Itt dolgozta ki, többek között, a máig használatos házszámítási eljárását.
A korszak neves asztrológusai voltak Lucas Gauricus (1476-1558), aki III. Pál pápa asztrológusa volt és Nostradamus (1503-1577), kinek „Centuries" című, rengeteg jóslatot tartalmazó művét még ma is sokat forgatják. Kepler (1571-1630) II. Rudolf udvari csillagásza és asztrológusa volt. Számos asztrológiai munkája mellett ő fedezte fel, hogy a bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán keringenek. Kepler törvényei alapján egészen pontosan előre lehetett jelezni a bolygók égi helyzetét. A középkor végére kezd szétválni az asztronómia és asztrológia. Utolsó nagy tekintélyként számon tartott matematikus és asztrológus jen-baptista Morin de Villefranche (1583-1656), Richelieu bíboros udvari asztrológusa volt. Főműve, a 26 kötetes „Astrologia Gallica", mely egészen új irányt adott ennek a tudománynak. Mai napig elsősorban az ő művére támaszkodik az asztrológia. Még megemlíthetnénk Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetest, a modern horoszkópkészítési technika kidolgozóját. Háztáblázatai ma is a legáltalánosabban használatosak. Az újkor megváltoztatta az asztrológia világképét. A klasszikus 7 bolygóhoz még jött az 1781-be, William Herschel által felfedezett Uránusz bolygó. A csillagászok az új bolygó pályáját figyelve megállapították, hogy az nem követi még a Newton törvényei által előírt utat sem. Ebből következően azt gyanították, hogy van az Uránuszon túl még egy bolygó, a megadott helyen Galle 1846-ban meg is találta a Neptunuszt. 1930-ban pedig C. Tombaugh fölfedezte a Naprendszer legkülső bolygóját a Plútót. A XIX. században az asztrológia kissé háttérbe szorult, a tudományos- technikai forradalom eszméjében úszott mindenki. Komolyabb asztrológiai munka egyedül Angliában folyt. Mivel az új eszme, nem hozott igazán magyarázatot az élet fontos kérdéseiben az asztrológia a XX. század elején ismét elterjedt Európában. Egyre több helyen kezdték újra feléleszteni és továbbfolytatni az ősi hagyományt.
Felhasznált irodalom: Franz Boll-Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés
Dubravszky László: A tradicionális asztrológia tankönyve
Csaba György: Csillagjóslás - Legenda és valóság
A csillagjóslás a keresztény középkorban már nem volt egységes megítélésű. Habár túlságosan sok eleme nőtt egybe a keresztény vallással, mégis voltak korszakok mikor szembetalálkozott a két ideológia. Sok középkori gondolkodó azonban úgy vélte, hogy az asztrológiai és a kereszténység elvei összeegyeztethetők. Az asztrológia egyik legerősebb védelmezője Roger Bacon (1214-1292) filozófus, természettudós volt, aki a természettudományban felismert kísérleti módszer jelentőségét felismervén, a csillagfejtést is kutatásokra szerette volna alapozni. Véleménye szerint, az emberi akarat viszont szabad a csillagok csak a sors tendenciáit szabják ki. A XV-XVI. században újra egyre nagyobb teret kap az asztrológia. A pápák közül is sokan támogatták, illetve maguk is behatóan foglalkoztak e tudományággal. Több európai egyetemen még tanszéket is kapott. A reneszánsz sok kiváló asztrológusa késztette csodálatra kortársakat a jövő eseményeinek pontos kiszámításával. Regiomontanus (1436-1476) pl. kiszámolta előre a francia forradalom idejét és történéseit. Mátyás királyunk meghívta udvarába és - állítólag a királyt ismeretlen betegségéből meggyógyítván - udvari asztrológusává tette. Itt dolgozta ki, többek között, a máig használatos házszámítási eljárását.
Csillagjóslás és Asztrológia - III. rész
A korszak neves asztrológusai voltak Lucas Gauricus (1476-1558), aki III. Pál pápa asztrológusa volt és Nostradamus (1503-1577), kinek „Centuries" című, rengeteg jóslatot tartalmazó művét még ma is sokat forgatják. Kepler (1571-1630) II. Rudolf udvari csillagásza és asztrológusa volt. Számos asztrológiai munkája mellett ő fedezte fel, hogy a bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán keringenek. Kepler törvényei alapján egészen pontosan előre lehetett jelezni a bolygók égi helyzetét. A középkor végére kezd szétválni az asztronómia és asztrológia. Utolsó nagy tekintélyként számon tartott matematikus és asztrológus jen-baptista Morin de Villefranche (1583-1656), Richelieu bíboros udvari asztrológusa volt. Főműve, a 26 kötetes „Astrologia Gallica", mely egészen új irányt adott ennek a tudománynak. Mai napig elsősorban az ő művére támaszkodik az asztrológia. Még megemlíthetnénk Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetest, a modern horoszkópkészítési technika kidolgozóját. Háztáblázatai ma is a legáltalánosabban használatosak. Az újkor megváltoztatta az asztrológia világképét. A klasszikus 7 bolygóhoz még jött az 1781-be, William Herschel által felfedezett Uránusz bolygó. A csillagászok az új bolygó pályáját figyelve megállapították, hogy az nem követi még a Newton törvényei által előírt utat sem. Ebből következően azt gyanították, hogy van az Uránuszon túl még egy bolygó, a megadott helyen Galle 1846-ban meg is találta a Neptunuszt. 1930-ban pedig C. Tombaugh fölfedezte a Naprendszer legkülső bolygóját a Plútót. A XIX. században az asztrológia kissé háttérbe szorult, a tudományos- technikai forradalom eszméjében úszott mindenki. Komolyabb asztrológiai munka egyedül Angliában folyt. Mivel az új eszme, nem hozott igazán magyarázatot az élet fontos kérdéseiben az asztrológia a XX. század elején ismét elterjedt Európában. Egyre több helyen kezdték újra feléleszteni és továbbfolytatni az ősi hagyományt.
Felhasznált irodalom: Franz Boll-Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés
Dubravszky László: A tradicionális asztrológia tankönyve
Csaba György: Csillagjóslás - Legenda és valóság
Kluták Rozi - Jósnő
A Stúdió címe: Budapest V. kerület, Váci utca 11/B fszt. 1.
Telefon: (1) 266-5172, Mobil telefon: 06 (30) 536-3413, 06 (20) 365-5211
Írj nekem!
A Stúdió címe: Budapest V. kerület, Váci utca 11/B fszt. 1.
Telefon: (1) 266-5172, Mobil telefon: 06 (30) 536-3413, 06 (20) 365-5211
Írj nekem!
Szóljon hozzá!
Megosztás:
További hírek:
Információ: